i/1

„De most megjártad, kedves, most az egyszer.
Ezüsthálóval foglak, nem menekszel
A csillagos ég hálójába foglak,
nekem fogadsz szót, meg a csillagoknak.
Az volt a veszted,
mindakettõnk veszte,
az a csillagos júniusi este…
…Csak a csillagok voltak és mi ketten!
A csillagok közt szálltunk ijedten’

i/2

„… a szerelmes
Csillagot hordoz szemében:
Annak nincs sötét s homály;
Bár bolyongjon éj felében,
Kedvesére rátalál."

i/3

Öleljük meg egymást,
szívesen, meghitten,
és szeressük egymást:
úgy áld meg az Isten.

i/4

"Akit párodul melléd rendelt az ég,
Becsüld meg, szorítsd meg kezét,
És ha minden álmod valósággá válik,
Akkor se feledd el, Légy hû mindhalálig"

i/5

"Sorsunk egybeforr, együtt megyünk tovább.
Az élet viharában te vigyázol rám.
Köszönöm, hogy szeretsz, s hogy hiszel nekem,
S hogy megosztod az életed velem."

i/6

Én sem volnék, ha nem volnál,
ha te hozzám nem hajolnál,
te sem volnál, ha nem volnék,
ha én hozzád nem hajolnék.
Osztódom én, osztódol te.
Só vagy az én kenyeremben,

i/7

"...Ím szerelmem ekkép változik, de
soha meg nem szûnik mindig él,
S nem gyöngül, ha néha szelídebb is...
Gyakran csendes a folyó, de mély!"

i/8

"Szeretlek, mint anyját a gyermek,
mint mélyüket a hallgatag vermek,
szeretlek, mint a fényt a termek,
mint lángot a lélek, test a nyugalmat!
Szeretlek, mint élni szeretnek
halandók, amíg meg nem halnak."

i/9

"Boldogan elfutnék veled én egy sûrû vadonba,
hol soha ember még nem taposott utakat.
Mert te a búban öröm s ragyogás vagy az éji sötétben,
társ a magányban"

i/10

"Te vagy az egyetlen a földön,
Akiért mindent megteszek,
Veled életemet töltöm,
Nem csak a múló perceket.

i/11

Összedõlhet fenn a magas ég,
Leomolhat minden ami ép,
Egy a fontos, hogy Te szeress,
Minden más csak semmiség

i/12

Örök életet élsz velem,
Vár ránk a kéklõ végtelen,
Mert a sors egymásnak szánja
Kiket összeköt a szerelem.

i/13

"Amikor megszólal az orgona zenéje,
Elhangzik mindkettõnk ajkán az igen,
Sorsunk ekkor eggyé forr majd össze,
Szeretni akarlak és megtartani, mindörökre."
Kezem feléd nyújtom, szívem neked adom,
Melyet soha vissza nem kérek,
Szeress egy életen át úgy, mint ahogy én téged

i/14

"Lelkünk tiszta szerelmével oltár elé megyünk,
hogy egymásnak hûségesküt tegyünk,
S ha szerelmünk lángja parázzsá csitulna,
Gyermekünk szemében újra, s újra lobogna."
"Tedd a kezed homlokomra,
Mintha kezed kezem volna.
mintha éltem élted volna.
Úgy szeress, mintha jó volna,
mintha szívem szíved volna."

i/15

Szerelem?
Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
Mint alkonyég felhõjén, mely ragyog,
És rajta túl derengõ csillagok.
Én nem tudom, mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
Mint napsugár ha villan a tetõn,
Holott borongón már az este jön.
Én nem tudom, mi ez, de érezem,
Hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven simogat,
Mint márciusi szél a sírokat!

i/16

Kis hajó az élet tengerén,
ketten vagyunk, csak te meg én,
viharban, forró napsütésben.
Halálig együtt az élet tengerében
szeretni kell, nagyon szeretni,
s minden vihart könnyebb elviselni.
S ha majd egyszer véget ér az élet,
utolsó mondatom: szeretlek téged."

i/17

Köszönöm az életnek, hogy Téged megadott
Köszönöm a sorsnak, hogy hozzám elhozott,
áldom az utat, amelyre most léptünk
vigyázz rá, hogy róla soha le ne térjünk.

i/18

Tégy örökké boldoggá engemet,
Néked adom tiszta lelkemet,
Légy hozzám kedves és türelmes,
Mert együtt élni csak így érdemes.

i/19

Sírok, ha sírsz, ha ragyogsz, ragyogok,
néma barátod, rabszolgád vagyok,
alázatos és bizalmas barát,
aki nem kér semmit, csak néz és imád,
és nem akar lenni csak általad,
csak az árnyéka annak, ami vagy.

i/20

Jó érezni azt, hogy szeretlek,
nagyon és egyre jobban.
Ott bujkálni a két szemedben,
rejtõzködni a mosolyodban.
Érezni, hogy szemeid már szememben
élnek és néznek.
S érezni azt, ha szép, veled szép,
s csak veled teljes az élet,
Mert hisz csak egymást szeretve
lehetünk boldogok.

i/21

Tiéd volt a szív tavaszán nyílott elsõ érzelem,
Az utolsó dobbanás is a Tiéd lesz kedvesem.
Te azért születtél, hogy szeressenek,
Én azért, hogy Téged szeresselek,

i/22

Szerelem: meghódítani, bírni és megtartani
egy lelket, amely annyira erõs, hogy fölemel
bennünket s annyira gyönge, hogy éppoly
szüksége van reánk, mint nekünk õreá.

i/23

sorsunk egybeforr, együtt megyünk tovább,
Az élet viharában Te vigyázol reám.
Köszönöm, hogy szeretsz, s hogy hiszel bennem,
S hogy megosztod az életed velem.

i/24

Most valóság lesz minden édes remény
Mely ott él szívünk rejtekén
Az élet és a szerelem tárt karokkal vár,
S hogy szép lesz-e csak rajtunk áll."

i/25

Az élet rögös útján nekünk találkozni kellett,
hogy hitben, szeretetben éljünk mi egymás mellett.
Fogd meg hát kezemet, és én Veled megyek,
reád bízom magam, mert nagyon szeretlek

i/26

Nem tudjuk még, de mégis jó nagyon,
Itt vagy velem, s kezedet foghatom,
Ezer veszély, szakadék mélye vár
Le fogjuk gyõzni, hiszen ketten vagyunk

i/27

"A boldogságot nem lehet ajándékba kapni,
Egyetlen titka: adni, mindig csak adni.
Jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet
És sok-sok önzetlen tiszta szeretetet."

i/28

Az élet remény, küzdelem, bukás,
Sírig tartó vágy, versenyfutás.
Keresni mindig a jót, a szépet.
élet rögös útján végig elkísérlek.

i/29

Boldogok leszünk, hiszen én is szeretlek,
amíg szívem dobogni fog, hozzád mindig hû leszek.
"Az életet véges végig együtt kell leélni,
Úgy válik el mit ér a nõ és a férfi.

i/30

Hiszem, hogy egymást szeretve,
egymást megértve, könnyebb lesz élni,
s bármi sors állna is elénkbe,
a boldogságot el fogjuk érni.

i/31

„Köszönöm, hogy te vagy.
Az órát köszönöm,
Amelyben fényül nyert e
Világtalan világ,
Köszönöm, hogy kezed
Kinyújtottad felém,
S árnyául elfogadtál.

i/32

„Semmi sem rendezettebb, mint az,
amit a szeretet rendez el, és
semmi sem szabadabb, mint
amit a szeretet köt össze.”

i/33

Veled boldog vagyok,
Veled szelíd vagyok,
Veled erős vagyok,
Veled nyugodt vagyok,
Veled mindig mosolygok,
Veled én, énmagam vagyok,
Nincs többé olyan, hogy nélküled,
Tervem és jövőm van veled.”

i/34

„Hogyha szeretsz add a kezed
És ne kérdezd, hogy ki vezet
És ne kérdezd, hogy hova megyünk
Csak azt kívánd
Örökre együtt legyünk!”

i/35

Mély, fémfényű, szürke szépszínű szemedben, édesem,
csodálatos csillogó csnegők csilingelnek csöndesen,
csendesen, - hallani nem lehet, talán látni sem:
az látja csak, aki úgy szeret, mint én, édesem!

i/36

Ne rejtőzz el, úgyis látlak!
Rádcsukom a szempillámat.
Benn dörömbölsz a szívemben,
s elsimulsz a tenyeremben,
s elsimulsz az arcom bőrén,
mint vadvízen a verőfény.
Nagyon jó vagy, jó meleg vagy,
nagyon jó, hogy velem vagy,
Mindenekben megtalállak,
s öröm markol meg, ha látlak.
Nézz rám, szólok a szemednek,
ne fuss el, nagyon szeretlek!

i/37

Most tavirózsa,
De holnap szirom leszel.
Így visz a víz majd
Talán otthonoba el
S ott ismét virág leszel

i/38

Óvatos csók, mit imént kaptál:
Pillanat, melyben ott maradtál;
Kép - máskor tán észre sem vennéd -
Gondolat, melytől bölcsebb lettél.
Ott van a gyümölcsben, korhadt fában,
Virágzáskor a virágban,
Jelen van ódon templomokban,
Meleget gyújt az othonunkban.

i/39

Te is tudod jól, hogy gyengék, törékenyek vagyunk
A szándékunk lehet jó és mégis hibázhatunk
Mert könnyű bántanunk egymást, vagy önmagunk
De nem hazudhatunk, mert egymásért vagyunk

i/40

Szívedben őrzöl engem rég,
Bárhol vagy szíved engem véd,
Így mostmár mindenem Tiéd,
Amíg csak élek.
Nem kell, hogy bármi jót ígérj,
Nem kell már rég, hogy értem élj,
Már úgyis mindenem Tiéd,
Amíg csak élek!

i/41

Minden érzés, amit adtál, jó volt nekem,
Minden, mi te voltál, jó volt nekem.
Minden szavad megérint, megéget,
Bezár szívembe téged

i/42

Lennék harang, mi érted szól,
Vigasz lehetnék, ha búcsúzol.
Lennek szél, mely elkísér,
Minden dal, ami benned él.

Összedőlhet fenn a magas ég,
leomolhat minden, ami ép.
Egy a fontos, hogy Te szeress,
minden más csak semmiség.

i/43

"Két hajó úszik az élet tengerén,
két szó lebegjen előtted: szeretet és remény.
Szeresd, de csak azt ki téged szeret,
s reméld, hogy egyszer szebb lesz az életed."

i/44

"Elképzelem közös életünket,
előttem lebeg a kép, ahogy a pap összead bennünket.
Aztán gyermekzsivaj tölti meg a házat,
szépen élünk, elkerül minket a baj, a bánat.
Nem kell cipelnünk gyarapodó éveink súlyát,
nem érezzük magunkon az idő múlását.
Szerelmünkre alkony sosem borul,
egymásért létezünk, halhatatlanul."

i/45

"Lelkünk tiszta szerelmével oltár elé megyünk,
hogy egymásnak hűségesküt tegyünk,
s ha szerelmünk lángja parázzsá csitulna,
gyermekünk szemében újra, s újra lobogna."

i/46

"Mi nem hirdetjük fennen, hangos szóval,
csak te, csak én, örökké és holtomiglan.
Mi megpróbálunk csendben boldogok lenni,
lelkünk mélyén őszintén igazán szeretni."

i/47

"Berobbantál életembe mosollyal az arcodon,
hálát érzek szívemben, mert eljött ez az alkalom.
A pillanat a miénk és mi boldogok vagyunk,
mert mindketten tudjuk, hogy összetartozunk!"

i/48

"Eljegyeztelek nehéz szerelemmel
téged, ki hű vagy és halk, mint az ég,
s felesküszöm szelíd, szép kezedre,
hogy el ne hagyjalak, amíg csak élsz."